A nagy ugrás – “Olimpia” finn módra

Nyáron adatott meg a lehetőség, hogy elkezdek blogot írni a globspot.hu blogra, ami a világ különböző pontjain élő magyarokat gyűjti össze és számol be általuk (általunk) a világ eseményeiről. Ebből kifolyólag ezt, a saját blogomat egy kicsit hanyagoltam, de most úgy döntöttem, hogy minden ottani írásomat ide is felrakom és folytatom. Éppen ezért a dátumok nem teljesen hitelesek, de a témákról még mindig érdemes beszélni 🙂 

A Finnországban eltöltött két év után azt kell mondjam, igenis létezik olyan, hogy finn humor. Olyan furcsa és csendes fajta, de olykor nagyot tud szólni. Ennek volt nagyon jó példája egy vasárnapi program, aminek a közepébe egészen véletlenül csöppentünk bele. Eredetileg kutyát sétáltatni mentünk az egyik közeli félszigetre, de arra lettünk figyelmesek, hogy szokatlanul sok az ember. Mindenki a focistadion felé vette az irányt, így mi is. Mondanom sem kell, hogy én ebben a kisvárosi stadionban még sosem láttam ennyi embert…

Elkezdtük hívni a barátainkat, hátha ők jobban informáltak, mint mi. Kiderült, hogy ők már a nézőközönségben ülnek, merthogy a Facebook-on közel 1500 ember válaszolt „ott leszek”-kel az esemény kapcsán. A lényeg, hogy még mindig fogalmunk nem volt mi is történik pontosan, de ahogy közeledtünk és szerettünk volna leülni, mondván akármi is történik, ennyi embernek csak nem lehet rossz ízlése, folyamatosan kiderült minden.

Először egy szimpatikus fiatalember állított meg minket, hogy tippeljünk.

–       Oké, de mire?

–       Hát, hogy mekkorát fog ugrani Mikko?!

Nem mertük megkérdezni, hogy ki az a Mikko és honnan hova ugrik, csak annyit, hogy mégis mi a cél?! Erre azt válaszolta, hogy 3 méter 10 cm. Na, akkor már jobban körülnéztem, hogy felfelé csak nem ugrik már annyit, akkor talán távol… de a 3 méter 10 cm az én általános iskolai osztályomban sem volt túl sok, szóval az sem stimmelt teljesen, de tippeltünk. Majd a tippelős doboz mellett megláttunk egy kis kasszát, amire ugyan finnül volt írva, – de hát mire is jó a háznál egy anyanyelvű – hogy a fiatalkorú rákos betegek javára gyűjtenek. A cél nem is lehetne jobb, így még biztosabbak voltunk benne, hogy felmegyünk a lelátóra.

Megtaláltuk a barátainkat, akik a kerek történetet el tudták végre mesélni nekünk.

Szóval az úgy történt, hogy egy szokásosnak mondható, már nem józan finn szombat este alkalmával 2 jó barát a középiskolás éveket választotta témájául. Az egyikük állította, hogy ő 3 méter 10 centiméterrel a középiskola távolugró bajnoka volt. Természetesen ezt a másik (a fentebb említett Mikko) nem hitte el, és azt mondta, hogy erre ő is bármikor képes. Ez a szóváltás „fajult el” eddig a vasárnap délutánig. Mikko, mint kiderült az egyik helyi pub vezetője, így gondolom megvoltak a kapcsolatai ahhoz, hogy összehozzon egy ilyen jótékonysági eseményt. És ebben a város is partner volt.

Mindenféle extra program és megvásárolható jóság szórakoztatott minket, mint például a tradicionális finn virsli vagy lufi bábuk a gyerekeknek. Mindezek persze jelképes összegért és 100%-ban jótékony célra.

Majd lassan közeledett AZ ugrás… Természetesen mindent a humorra alapoztak, arra a rejtőzködő finn-féle humorra. A kihívott fél, a középiskolai távolugró bajnok egy aranyszínű melegítőben jelent meg, majd egy kis gömb grill sütőben meggyújtotta az „olimpiai lángot”. A melegítő elején láthatjuk a dátumot amikor a középiskolai rekord megszületett, 1979 a hátoldalon pedig a legendás 310 szerepel, ami a 310 cm hosszú ugrásra hajaz. :)Hát nem stílusos?

Fotó: Timo Hartikainen, suomenkuvalehti.fi

Aztán következett a kihívó, Mikko!!! Hát mondanom sem kell, hogy amikor megjelent a lelátó hangos nevetésben tört ki a nem éppen sportos alkatú fiatalember láttán. Sokkal szerényebben, tipikus tornaórás “fehér póló-fekete alsóban”, bájosan integetve és ünnepelve.

Fotó: Kimmo Kesonen

Az ugrást hangos „Pirinen! Pirinen! Pirinen!” kiáltás előzte meg (ez ugyanis Mikko vezetékneve) majd Hopp! egészen 2 méter 79 cm-ig sikerült elugrani :)

Természetesen az ünnepélyes díjátadás azért nem maradhatott el. Babérkoszorúval és fényképezéssel egybekötve :)

A fogadást ugyan nem nyerte meg Mikko, de az biztos, hogy a kísérlettel számos egyéb hasznos dolgot elért. Nem csak egy várost mozgatott meg egy jótékony cél érdekében, de egy kellemes és vicces vasárnapot is adott nekünk. Az eseményt a város legnagyobb konditermének felajánlása zárta le, ami nem volt más, hogy ők annyiszor 50 euró centet ajánlanak fel a rákos betegek számára, ahány ember a nézőközönségből körbefutja a focipályát. A hivatalos adatok szerint körülbelül 2500-an voltunk jelen, ami mindenképpen egy sikeres fogadási eredménynek mondható.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s