Az idegen konyha

Már megint a hasam vezetett az íráshoz. Sok mindenki tudja rólam (vagy legalább is tudnia kellene sok mindenkinek :)) , hogy nem csak hogy enni nagyon szeretek, de főzni is. Amikor a szokásos, mostanában nehezebben összeszervezhető, de fel soha nem adható csajos nyaralásunkra megyünk, mindig van közülünk aki a programokért felelős, valaki a hangulatért stb. valaki pedig a kajáért. Na hát én lennék az 🙂 A paprikás krumplim lett a csajok kedvence 🙂 Nem dicsekedésképpen mondom, csak úgy megemlítem 😀

Most, hogy már lassan 2 éve teljesen külön élünk, a konyha mégjobban a szívem csücske lett. De sajnos vagy nem sajnos abban a helyzetben vagyok, hogy mihelyt saját kis tűzhelyemen tudnám a hagyma pirítás, a pörkölt készítés és habarás rejtelmeit és fortélyait magamévá tenni, egyből egy új és “idegen” konyha világával kell megküzdjek. Nyilván idekint Finnországban is van hagyma, húst is találni itt-ott, de ember legyen a talpán aki nem magyar alapanyagokból igaz, olyan “majd megszólalós” pörköltet, bablevest vagy a már említett paprikás krumplit el tudja készíteni. Nem élem ezt én meg kudarcként, sőt, jó alibinek is használni, hogy miért nem sikerül olyan igazán magyarosra 🙂

Itt például rengeteg halat hasznának. Kuopió térség egyik jellegzetessége a so called Muikku. Kicsi kis hal, de nagyon ízletes. Ezt készítik el, borsos lisztbe forgatva majd sütve, de ebből készül a “Kalakukko” is, ami tulajdonképpen egy cipó muikku hallal megtöltve. De ha így írnám le a finneknek hogy mi is az a Kalakukko biztosan nem lennének túl boldogak. 🙂 Mindenesetre így fest:

Az “idegen konyha” másik rejtélye és kihívása viszont, hogy rengeteg mindent meg kell még tanulnom és ki kell próbálnom. Más fűszereket használnak (majdnem hogy semmit :D) , mást adnak köretnek (kedvencük az ízetlen héja nélkül főzz krumpli amit talán egy kis vajjal megbolondítanak :). Nyilván ezek a különbségek minden országnál megjelennek, de amikor ebben élni és főzni kell akkor az ember azért jobban megérzi a bőrén mint mondjuk egy 1 hetes nyaralás alkalmával 🙂 Pontosan ezért imádok vendégségbe menni, főleg olyan tradícionális finn családokhoz, akiknél esetleg még be is tudok segíteni az előkészületekben és el tudok lesni jó néhány fogást és trükköt. Ilyen volt ez a mai nap is. Egy nagyon kedves idősebb pár barátunknál voltunk vacsorára hivatalosak. A terv szerint az ilyenkor hagyományos BBQ volt tervbe véve, de az eső kifogott rajtunk így beszorultunk a házba. És mit csinál ilyenkor egy jó háziasszony, összedob valami kis desszertet kárpótlásként ami nem mellesleg az én gyenge pontom. Amikor megláttam a nagy tál mosott epret meg a felvert tejszínhabot, már elolvadtam. A végeredményről nem is beszélve:

Tört csokis – vaníliás linzer keksz a pohár alján, krémsajttal kevert habtejszín, eper és bazsalikom levél. IMÁDTAM 🙂 Természetesen a receptet is megkaptam az este végére és ezzel le van a gond a szülinapi mulatságom “Mi legyen a desszert?” kérdéséről 🙂 Na ki akar jönni a bulimra 😛 😀

Reklámok

3 responses to “Az idegen konyha

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s